Munkáját csendes elhivatottsággal és felelősségteljesen végezte, sokszínű, eredményekben gazdag pályafutása példaértékű volt.
Tiszteltük bölcsességéért, emberségéért, humoráért, és azért a nyugodt erőért, amellyel a legnehezebb helyzetekben is képes volt irányt mutatni.
A búcsú mindig fájdalmas, a gyász nem lesz kisebb, de kollégái és diákjai vigyázni fognak arra az örökségre, amit tőle kaptak. A szakképzés területén végzett több évtizedes munkája, derűs lénye, embersége itt marad közöttünk – az iskola falai között, a tantermekben, a szívekben, ahol megőrizzük őt.
Reményik Sándor szavaival búcsúzunk:
„ …… most fényözönben élek.
Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek.
Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.
A szemetek hát könnybe mért borult?
Ha emlegettek, nyomban ott leszek,
De fáj, ha látom omló könnyetek.
Nevem kimondva mosolyogjatok,
S a fényem áldás lesz majd rajtatok!"