Történet

Megtisztelő kötelezettségnek teszünk eleget, amikor emlékezünk iskolánk múltjára, és tisztelgünk mindazok előtt, akik az alapítás óta alkotó módon vettek részt a munkásnemzedékek nevelésében. Megalapozták a szakképzést, sokszor igen nehéz körülmények között neveltek, oktattak. Az ember szaktudásával, termelési tapasztalataival, általános műveltségével, alkotó tevékenységével legfontosabb hordozója társadalmi rendszerünk fejlődésének.

A szakmunkások nevelése, képzése, erkölcsi formálása az ország élő beruházása is. A magyar szocialista szakmunkásképzés 1949-ben alkotott törvény alapján jött létre. 1945 és 1952 között szervezett iskolai képzés, nevelés nem folyt Jászberényben. A kisiparosok és ipartestületek által szerződtetett tanulókat a szakmára oktatták, s ha letelt a tanoncidő, az ipartestület által kijelölt szakmai bizottság előtt vizsgát tettek, segédlevelet kaptak, melyet a tanács ipari osztálya anyakönyvezett. Az 1949-ben alkotott IV. sz. törvény fontos szerepet töltött be a szakmunkásképzésben. Az egész országban újjászervezték a szakképzést, megszűnt az inasoktatás, helyébe az egységes iparitanuló-nevelés, – képzés lépett.

Az ipartestületek feladatkörének egyrészt (tanulófelvétel, elméleti, gyakorlati oktatás szervezése, iskola, tanműhely létesítése, fenntartása, vizsgáztatás, tankönyvellátás, szakfelügyelet) az állam magára vállalta. S e jogkört a Munkaerő Tartalékok Hivatalán keresztül gyakorolta (rövidítve MTH). Jászkürt, 1948.november 27. Iskolahálózatunk fejlődésének az ismertetése nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg az ipari tanulók oktatására hivatott Jászberényi Iparitanuló Intézetről. Jászberény iparos és kereskedő társadalmának régi vágya teljesült 1948 novemberében. A „Dolgozók az iskoláért” mozgalom kezdeményezésére és segítségével újjáépítették a Sörháziskolát és itt helyzeték el a szakirányú iparos és kereskedő tanonciskolát és otthont.

Tóth György István akkori polgármester, amikor átadta az iskolát Hulin István igazgatónak, hangsúlyozta, hogy: „Ennek az iskolának a megvalósításával évtizedes per nyert befejezést városunkban. A régi rendszerben hiába törekedett az iparosság arra, hogy a tanoncoknak otthont biztosítson, nem lehetett azt megvalósítani …” És ennek, az akkor még „tanonciskolának” nevezett intézménynek lett az utóda a Munkaügyi Minisztérium 606.sz. Jászberényi Ipari Tanuló Intézet, melyben az általános iskolát végzett és érettségizett fiatalokból szakmunkásokat nevelnek, képeznek népgazdaságunk számára. Szolnok Megyei Néplap: Szakmunkásképző Intézetet avattak Jászberényben. Ősztől emeltszintű képzés kezdődik „ Jó száz évvel ezelőtt, pontosabban: 1866-ban kezdődött Jászberényben a szervezett tanoncoktatás. A tanulók az akkori sörkocsma épületében kaptak szállást. Nos, ami iskolai képzési lehetőséget illeti, sok volt a kívánnivaló egészen mostanáig. Tanteremhiány miatt még tavaly is reggel 8-tól estig tanítottak. Most már azonban ugrásszerűen javult a helyzet. Tegnap ugyanis iskolaavató ünnepséggel végképp birokba vették a tanárok és a növendékek a 606.sz. Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet új épületét. Az új iskola egyedi tervezés alapján épült. Kilenc tanterem van benne. A tanári szoba mellett a KISZ is külön helyiséget kapott, s mód nyílt három szertár létesítésére is. Ennek köszönhető, hogy szemléltető eszközeik számát most már tudják növelni, nem gátolja ilyen irányú munkájukat tanteremhiány. Jobb a tanárok időbeosztása is, hiszen most már csak délelőttönként tanítanak. Az új intézet három és fél millióba került. Az állami beruházás mellett jelentősen hozzájárultak fejlesztéshez a jászberényi iparosok és vállalatok. Segítségükről hálásan emlékezik az intézet igazgatója. Ennek az iskolának elsődleges feladata ugyan az, hogy a város, illetve a járás szakmát tanuló fiataljait képezze, elektrolakatos szakmában az egész országból vannak itt tanulók. A Hűtőgépgyár ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy a szervizeiben mindenhol hozzáértő emberek javítsák a hűtőszekrényeket, s képzésükért áldozatot is vállal. Így kerülnek ipari tanulók Jászberénybe a többi megyéből is.

Nemcsak a nagy létszám indokolta az új iskola felépítését, hanem egyéb okok is. Helyhiány miatt például eddig szó sem lehetett az emeltszintű képzésről, pedig nagy az érdeklődés iránta. A következő tanévtől kezdve ezért esztergályos és géplakatos szakmákban bevezetik az emeltszintű képzést. A létszám biztosítása valószínűleg nem lesz gond, hiszen már Nagykátáról is sokan érdeklődtek hogyan nyerhetnek felvételt.” Hulin István (1911-1982), aki iskolánk első igazgatója volt 1981. júniusában, mint nyugalmazott igazgató a következőket „vetette” papírra: „ A jászság szívében, valamikor a német lovagrend kegyét élvező Jászberényben, 1886-ban kezdődött meg a szakmát elsajátítani szándékozó fiatalok kötelező oktatása az e célra megnyitott iskolában. Ezt megelőzően a kötetlen volt a tanoncok oktatása.

Az a tanítás ami korábban folyt, azt főképpen az iparosság akkori érdekvédelmi szervei, a feudalizmus kézműipari igényeit kiszolgáló céhek végezték. A Jász Múzeumban fellelhető tanácsi jegyzőkönyvek 1747-ben tesznek először említést a tanoncok iskolába járásáról. 1842-ben a céhek a vasár- és ünnepnapi iskoláztatást kérik tanoncaik részére. 1848-ban ez jórészt meg is valósult. A tanoncok iskolába járása igen rapszódikus volt. Erről tanúskodik az 1868 év egyik jegyzőkönyve is, mely megemlíti, hogy „ a sertésölések, lakodalmak, s más el nem fogadható okok miatt a tanoncok nagyobb része havonként 30, sőt 60 órát is mulasztottak. Májustól kezdve a tanoncoknak csak 1/6-od része látogatja az iskolát. A tanoncoknak így csupán 4-5 hónap az iskolaév. Az iskola épülete rossz, s ez sietteti a tanítók halálát.” A múlt század végén kezdődött hazánkban, s így Jászberényben is a nagyobb ütemű kapitalizálódás.
A kizsákmányoláson alapuló kisüzemek is igényelték a szakembereket. Jászberényben 1880 körül iparos segédekből megalakult a Legényegylet és a Jászkerületi Ipartestület, mely az iparos segédek erkölcsi nevelése mellett az ipariskolát is pótolta. Az iparosiskola ebből a kath. legényegyletből alakult önálló iskolává 1886-ban a város akkori sörkocsma épületében, azaz a jelen iskolaépület telkén lévő régi iskola épületben. A tanoncok hétköznapokon, munkaidő után, este 5-7-ig és vasárnap délelőtt 12-ig voltak kötelesek iskolába járni. Az iparosok így is számottevő tiltakozást fejtettek ki. Tiltakoztak és óvást emeltek az ellen, hogy a tanoncokat hétköznap az ő rendelkezésük alól kivonják.
Javasolták, hogy a heti 8 órás tanítást teljes egészében vasárnapra tegyék. A tanoncok iskolába járása terén lényeges változás ezután sem történt. Az 1888.október 14-én kelt jegyzőkönyv még így ír: „ a vasárnapi iskola még nincs beállva, holott összesen beiratkozott 155 tanonc” Majd így folytatja: „a tanítók munkája igen nehéz. Kétméteres nádpálcát használnak a rakoncátlankodók megfékezésére.” Az iskolában szakelméletet nem tanultak. A vallástan tanítása mellett jelentéktelen mértékű nyelvtani, számtani, üzleti, levelezési, könyvelési és rajzi ismereteken kívül testi és esztétikai nevelésben nem részesültek. Csupán annyi beszajkózott tudást követeltek meg tőlük, amennyi az uralkodó osztály érdekében állott. A pedagógusok, kik jószándékkal telve az ipariskolában órát vállaltak, nem tekintették főhivatásuknak a munkásfiatalok nevelését. Ez a mellékfoglalkozás szükséges volt, hogy óradíjakkal enyhítsék a nemzet napszámosainak anyagi gondjait. A két világháború között általában 500-600, s kizárólag magánkisipari tanulója volt az iskolának. Igazgatói és tanárai mind óraadók voltak. 1945-ben, a felszabadulással bekövetkezett változások természetesen a szakmunkásképzésre is vonatkoztak. A döntő változás akkor következett be, amikor 1948-ban lehetőség nyílt az iskolák államosítására. A tanonciskolából ipari tanulóiskola lett. Az államosítás után lett az iskolánk főhivatású igazgatója és 22 óraadója mellett 2 fő hivatású tanára is. A Hatvani út 2 szám alatti iskolaépületből 1932-ben polgári iskola lett. Igazgatója Bándi József (1900. december bánd) volt. Nevéhez fűződik az 1942-ben az új iskola (Ady Endre u.) alapkövének lerakása és építés megkezdése, melynek befejezését a háború meghiúsította. 1942-ben az iskola évkönyvében így vall: „Jászberényben 1933-ig nem volt polgári fiúiskola.

E szomorú körülmény folytán a város iparos, kereskedő és a nagyüzemi tanulók képzése 1951.november 12-től kezdődött az Aprítógépgyár, majd a Hűtőgépgyár felépítésével. A tanulók létszáma évről-évre emelkedett. Amíg 1951-ben 66 tanulója volt az iskolának, 1960-ban 550, 1961-ben 618, 1963-ban 620, addig az 1967/68-as tanévben, amikor az új iskolaépület át lett adva, 857 tanuló nyert képzést 39 szakmában az intézet 9 főhivatású tanárától, 21 szakoktatójától és 12 óraadójától. A tanulók létszáma tovább emelkedett. Az 1970/71-es tanévben érte el a maximumot. E tanévben 1034 tanulója volt az intézetnek.

1973. szeptember 1-től a szakmunkásképzés a Munkaügyi Minisztériumtól átkerült a Művelődésügyi Minisztériumhoz, s így a Megyei Tanácshoz. Az intézethez lett csatolva a Jászapáti iskola is, ahol kb. 250 fő tanuló részesült képzésben évente. Kormányunk a felszabadulástól kezdve messzemenően gondoskodik az oktatás és nevelés személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról. Ez az évenként növekvő gondoskodás 1968-ban érte el tetőfokát, az új iskolaépület átadásával, amely mintegy 3,5 millió Ft beruházási hitellel épült. Mert amíg a felszabadulás után kettő, majd három és 1966-ban már 5 tanteremben, addig az új épület átadásával 10 tanteremben folyhatott az oktató-nevelő munka. Ez nagymértékben megkönnyítette a tanulók tanulását és a tanárok eredményesebb oktató-nevelő munkáját. Sajnos a tanítás még így is két műszakban folyik. Az új iskolaépület átadásával az oktató-nevelő munka is fejlődött. Több százezer forint értékű szemléltetőeszköz segít ebben. Különösen az audiovizuális eszközök léptek előtérbe. 1951-től a nagyüzemi képzés beindulásától – közel 6500 fiatal szerzett az intézetben szakmunkásbizonyítványt.

A város és a környező üzemek szakmunkás állományának kb. 50-60 %-a az intézetből került ki. Közülük többen csoportvezetők, művezetők és üzemvezetők lettek. Tagjai a termelés frontján élenjáró szocialista brigádnak és jónéhányan birtokosai a Kiváló Dolgozó kitüntetésnek. Hamar József hűtőgépgyári villanyszerelő állami díjjal lett kitüntetve. Az intézet szakmunkásokat képez az ipar számára. Mégis öröm az intézet számára, hogy a végzett tanulók közül már sokan lettek technikusok, többen mérnökök, néhányan orvosi és tanári diplomát szereztek. A végzett növendékek közül az intézetben is dolgozók több szakoktató és tanár, közülük az intézet jelenlegi igazgatója, Bethlendy Béla is.” (Megjegyzés: 1973-93-ig volt az iskola igazgatója) /15/ Jászberényben az iparos tanulók fegyelmi állapotát kielégítően festi az iskola keretében Sápy József gimnáziumi tanár, az iparoskola igazgatója az iskola 1893/94. tanévi Értesítőjében – olvashatjuk Blénessy János könyvében.

Az iparos mestereket és az illetékes hatóságokat kéri, hogy a tanulók pontosabban járjanak az iskolába, tisztálkodva jelenjenek meg és az utcán illendően viselkedjenek. „Ha a tanulók látják a minden oldalról jövő érdeklődést, de különösen mestereinek előszeretetét az iskola iránt, bennük is nemes hajlam fog ébredni a tanulás, a rend, finomabb ízlés és erkölcs iránt.” A tanítás ideje a kolera járvány miatt megrövidült. A tanítókar tagjai: Beleznay Elemér, Dávid János, Hamza Pál, Kertész Gusztáv és Szolcsányi János. A tanulók létszáma a tanév végén az előkészítő osztályban, 53, első osztályban 58, második osztályban 51 és a harmadik osztályban 42, összesen 204 tanuló. Római katolikus 201, Helvét 19, Mózes vallású 21. Jászberényi születésű 181, vidéki 60. Mesterség szerint: asztalos 26, ács 9, csizmadia 39, cipész 18, fodrász 2, hentes 2, kádár 2, kárpitos 4, kereskedő 17, kerékgyártó 9, kéményseprő 2, kosárkötő 1, könyvkötő 2, kovács 14, kőműves 6, lakatos 17, mézes-bábos 1, nyomdász 10, órás 1, pék 5, szabó 42, szűcs 4, szobafestő 3, szűrszabó 1, tímár 3, összesen 241 tanuló. Jutalomban részesítette a tantestület az erkölcsi viselet, szorgalom, rajz és iskolajárási szorgalomban kitüntetetteket. Az ipartestület a legjobb munkáért osztott pénzbeli jutalmat. Az ipari iskola iparossegédek legényéből alakult 1886-an. Az egylet helységváltoztatásáról ezeket írja az 1888.június 4-i tulajdonát képező úgynevezett sörkocsma cserébe a belső elemi iskolába beszögelő a III. kerületben lévő özv. Pintér Józsefné féle házért és beltelekért átadatik azzal a feltétellel, hogy ha a társulat esetleges megszűnésével a sörkocsma a város rendelkezésére visszaadatik. Bárdossy Gyula tanfelügyelő 1895.április 29-én ipariskola rajzterem felállítását sürgeti. Bárdossy Gyula tanfelügyelő felhívására a képviselőtestület 1889.augusztus 5-én megállapítja: „Az ipar- és ismétlő iskola berendezése a követelményeknek teljesen megfelel …”/5/azdarétegének nem volt iskolája, s e népréteg gyermekei , – a csekély százalékban beiratkozottak kivételével – kénytelenek voltak tanulmányaikat az elemi iskolával befejezni, s e tény tagadhatatlan kedvezőtlen kihatással volt az említett népréteg műveltségi színvonalának fejlődésére.”

A tanonciskolát áttelepítették a vásártéri iskolába. (2 tanterem) A vásártéri iskolából 1948.szeptemberében költözött vissza a tanulóiskola a Hatvani út 2 szám alatti épületbe, mely „Dolgozók az iskoláért” mozgalom keretében, a háború okozta romjaiból újjá lett építve. Újjáépítéshez a bőripari, a vasipari, élelmezési és húsipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak egy napi bérüket ajánlották fel, és ebből az összegből a szakmájukban elhelyezkedni nem tudó és a vasút építésére vállalkozó munkatársaikat fizették. A famunkások az állomáshoz szükséges famunkálatok elkészítésére vállalkoztak. A tanulóifjúság a szülőkkel és a pedagógusokkal együtt az iskolák javítását, takarítását, mások hivatalaiknak vagy a középületek udvarainak romtalanítását, csinosítását végezték. Hosszú volt az út az indulástól a szakmunkásképzés mai formájáig. A múlt és a jelen találkozása óriási különbséget tükröz.